A csoki kialakulása

Amerikában az aztékok már Európai hódítók előtt is itták a csokoládét. 1519-ben, amikor is a spanyolok a mai Mexikó területére érkeztek, Montezuma xcocolatl-al kínálta Cortést, a spanyol konkvisztádort, akinek nevéhez fűződik az Azték birodalom meghódítása.
Eme fűszeres italnak kakaó, fahéj, chili, kukoricaliszt, ánizs és víz az alapanyagai. Az 1500-as években Spanyolországnak kakaóbehozatalimonopóliuma volt. Az ital receptjét titkosan kezelték, cukorral, fahéjjal, szerecsendióval illetve vaníliával ízesítve fogyasztották. Ausztriai Anna királyné, XIII. Lajos francia király feleségeként hozta át a csokoládét Spanyolországból Franciaországba.

1569-ben V. Piusz pápa a xocolatl-t olyan kellemetlennek találta, hogy az ital fogyasztását nem tekintette a böjt megszegésének.

A forró csokoládét az 1600-as években kezdték inni Európában, II. Károly uralkodása idején (1660–85) vált divatos itallá Angliában, az első csokoládét is kínáló londoni vendéglő, a Chocolate House, 1657-ben nyílt meg.

1687-ben a Francia Akadémia tudományos alapon meghatározta az optimális csokoládéreceptet.

Az első angol csokoládégyár Bristolban épült, 1728-ban. A szilárd csokoládét 1842-ben kezdte árulni a Fry csokoládégyár, mely később a ma is létező Cadbury cégbe olvadt.

A holland C. J. van Houten 1828-ban feltalált kakaósajtológépe nagyban javította a csokoládéital minőségét: a készülék segítségével a kakaóbabból sikerült kivonni a nehezen emészthető zsíranyag egy részét.

A csokoládészeletet 1847-ben találták fel. A svájci Nestlé fivérek 1876-ban készítettek először tejcsokoládé-szeletet.

Rodolphe Lindt berni csokoládégyárában a termékek minőségének javítása érdekében új eljárásokat vezetett be, módosította a csokoládégyártásnál használt alapanyagokat és a főzési időket. 1880-ban felfedezte a mai élelmiszeriparban kenőgyúrásnak (vagy konsolásnak) nevezett csokoládéfinomítást, illetve a lágy fondant csokoládét.

 

Forrás: Wikipédia